Hidegháborús színházi gyűjtemény a Szabad Európa Rádió archívumából

A hidegháború recepciójában hagyományosan nagy szerepet kap a kémügy, azon belül is a hírszerzés. A Szabad Európa Rádió (továbbiakban: SZER) tevékenysége a mai napig vitatott,^{[1]A. Ross Johnson – R. Eugene Parta (szerk.): Cold war broadcasting: impact on the Soviet Union and Eastern Europe: a collection of studies and documents, Budapest, New York, Central European University Press, 2010.} de minden forrás megegyezik abban, hogy az amerikai külügy (State Department) és annak hírszerző szerve, a CIA több szálon is kapcsolódott ahhoz a ténykedéshez és döntési folyamathoz, amelynek eredményeként 1950. augusztus 4-én elhangzott az első magyar nyelvű adás a müncheni központból. A magyar színházi diskurzusban ez elsősorban azért lehet érdekes, mert a rádió adatbázist is épített. Nyilvánvalóan nem függetlenül hírszerzési kötelezettségétől olyan archívumot hozott létre, amelyben saját adásainak leiratán túl magyarországi személyekről, szervezetekről és eseményekről gyűjtött információt. A szovjet blokk természetesen a rádió hírszerzési tevékenységét tartotta legrémisztőbbnek. A hivatalos szovjet propagandát erősítendő az 1950-es években a budapesti színházakban is kötelező volt játszani Lavrenyov Amerika hangja című színdarabját, amely az amerikaiak és az imperialisták ármányos tevékenységét világosan mutatta meg az egyszeri színháznézőnek.

Az igen nagy szervezetet maga mögött tudó rádióadó dinamikus növekedésére jellemző, hogy „1951. október 6-án, 73-an dolgoztak a SZER müncheni magyar osztályán. Egy évvel később ez a létszám már 126.”^{[2]https://ntf.hu/index.php/2017/07/15/a-szabad-europa-radio-megalapitasa-es-elso-evei/ (letöltés ideje: 2019. december 2.)} Információikat részben az igen alapos sajtófigyelésből szerezték, másrészt magyar emigránsoktól gyűjtötték, a vasfüggönyön túli menekülttáborokban pedig kérdésekkel várták a frissen menekülőket. Az információk igazságtartalmát nehéz volt ellenőrizni – a CIA hírszerzési metodológiáját követve –, két független forrásból próbáltak megerősítést nyerni. A dokumentumok feltárása során jól látható, hogy többnyire ez nem sikerült.

A SZER archívuma a Közép-európai Egyetem szervezetében a Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívumban kutatható. Az itt prezentált forrásgyűjtemény a SZER new yorki irodájának magyar színházi (300-7-1:15/9 jelzetű) mappáját, valamint a rádió kutató intézetének magyar vonatkozású személyi aktáiból (a 300-40-5 jelzetű sorozat) válogatott elemeit tartalmazza. A dokumentumok jelentősége óriási, mivel a korból – értelemszerűen – rendszerkritikus, marxista-leninista ideológiától mentes megszólalásokról nem nagyon maradt fent korabeli feljegyzés.

A magyar színházi dosszié magába foglal sajtófigyelésen alapuló összefoglalókat, de magyar emigránsok által tollba mondott beszámolókat is. Noha ennek megfelelően tartalma vegyes és olykor pontatlan, több érdekesség, eddig tisztázatlan körülmény feltárására lehetőséget ad; pontosabban árnyalja azt a képet, amelyet a hazai források alapján rekonstruálni lehet. Az is látszik, hogy a SZER működésének elején még nem alakult ki egységes jelölés; a dokumentumok 1953-tól kezdik csak a későbbiekben bevezetett rendszer (cím, tartalom, értékelés stb.) formai követelményeit teljesíteni.

A rádió hőskorából New Yorkban maradt iroda magyar vonatkozású iratai jó megközelítéssel tükrözik, hogy az Egyesült Államok kormányzata mit tudhatott és gondolhatott a magyarországi helyzetről. A színházi élettel kapcsolatos anyagok között talán az egyik legérdekesebb (és egyben legszomorúbb következményekkel járó) hamis információ Karády Katalinra vonatkozott, akit ismeretlen forrás az ÁVO-val hozott összefüggésbe, illetve drogfüggőnek titulált. Jól tudjuk, hogy Karády egészen 1968-ig nem kapott amerikai vízumot, az összefüggések értékelését az olvasókra (és Karády-monográfusokra) bízzuk; annál is inkább, mert tudtunkkal ez az irat eddig nem került be az életmű forrásdokumentumai közé.

A kollekció tartalmának másik oszlopa a rádió személyi adatbázisában őrzött cikkgyűjtemény, amely zömmel Magyarországon megjelent sajtótermékek kivágatait tartalmazza. Itt is lesznek érdekességek, közülük talán Háy Gyula mappája emelhető ki. Háy életműve méltánytalanul elfeledett, miközben életútja számos izgalmat rejt: meggyőződéses kommunista, moszkovitából lett 1956-os forradalmár majd bebörtönzött, szabadulása után Nyugatra emigrált drámaíró és színházi szakember. A magyar dramaturgia megteremtőjéről, Németországban (is) befutott drámaíróról beszélünk, akinek hazai recepciója megdöbbentően szegényes, talán az itt közölt hetvenöt dokumentum segíti az életmű feldolgozásán fáradozóknak.

A színházi gyűjtemény borítékolhatóan felkelti a színháztörténészek figyelmét, de a színházat és filmet kedvelő laikus közönség is bizonyára kedvét leli majd a könnyen böngészhető, kereshető és szövegfelismeréssel is megtámogatott weboldalban, amely jelen állapotában közel ezernégyszáz oldalnyi feldolgozott iratot tartalmaz, természetesen mindenki számára elérhetően és ingyenesen. Az oldalt igyekszünk úgy készíteni, hogy újabb és újabb tartalmakkal bővülhessen, s végeredményben beemelje a Blinken OSA Archívum forrásait a hazai színháztörténeti kánonba.

Az internetes publikálás célja a források könnyű (és ingyenes) hozzáférhetőségének biztosítása, a jövőbeni kutatások elősegítése. Egyben arra a sajátos hagyományra is rávilágít, amely a források őrzését azok elérhetetlenné tételével, a titkolózással és a pénzszerzéssel keverve a tudást és a tudáshoz vezető kutatást feudális kiváltságnak tekinti. A Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívum nem ezt az utat szeretné járni. Kérem, fogadják szeretettel az ezernégyszáz oldalnyi anyagot: a hidegháborús színházi gyűjteményt a Szabad Európa Rádió archívumából.

Budapest, 2021. június 1.

Leposa Balázs