Több lelkesedés elrendelve
Révay József (sic!) 1950/842. számú rendeletét bizalmas üzenetben kapták kézhez budapesti színházigazgatók. „Bizalmas! Megállapítom, hogy a színházi előadásainkban elhangzó tételmondatokat, amelyek népi demokráciánk fejlődését, a Szovjetunió felsőbbrendűségét, a szocializmusért és a békéért folytatott harcunkat, illetve az imperializmus és egyéb ellenségeink káros szerepét hangsúlyozzák, nem a jogosan elvárható lelkesedéssel fogadja a nyilvánosság. Ez nem azt jelenti, hogy a közönség spontán ne adna tapssal hangot helyeslésének, ugyanakkor a munkásosztályból álló új színházi közönségnek még nincs meg a tapasztalata és a bátorság ahhoz, hogy az előadást tapssal megszakítsa. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy a színház jegykezelő és egyéb munkatársai, előzetes utasításoknak megfelelően, kezdjék meg a tapsot a szöveg megfelelő helyein, s ezzel vessenek véget a közönség tapasztalatlanságának, egyben vezessék rá őket helyeslésük kifejezésére. Ehhez hasonlóan ajánlatosnak tartom, hogy ha szovjet szerző darabja van műsoron, a színházi dolgozók ünnepeljék a szerzőt az előadás végeztével, s a közönséget is késztessék, hogy csatlakozzanak a demonstrációhoz. Az új szabály bevezetéséről, valamint az általa elért eredményekről írásos jelentést kérek. Budapest, 1950. november 3., Révai.”
Forrás: Monthly Bulletin of the International Peasant Union Vol. II. Nos. 1-2, Jan-Feb., 1951.