Parancs a magyar színháznak: Tarts lépést!
(A The Christian Science Monitor bécsi különleges tudósítójától)
A hivatalos kommunista nézet értelmében a magyar színház feladata nem a szórakoztatás, hanem a szocializmus építése.
Ezt a szöveget idézve, a Magyar Nemzet szeptember 7-i cikke az alábbiakat írja:
„Színházainkból elűzték a kozmopolita drámaírás csüggeteg, kiábrándult műveit, a polgári, hazug ábrándokba ringató színműipar selejtes termékeit, és szétfoszlott az a szellemiség, amely a színházban egyrészt csupán szórakoztató üzemet, másrészt üzleti hasznot hajtó vállalkozást látott. Színházaink művészeti, fizikai és adminisztratív dolgozói pallérai, előmunkásai és munkásai lettek a szocializmus nagy építkezésének”.
Lépést kell tartani!
„Az idei évad kötelessége lesz a megkezdett művet folytatni. Folytatni lépést tartva azzal a fokozódó irammal, amelyet új normáikat teljesítő és túlteljesítő munkások diktálnak az üzemekben, dolgozó parasztok diktálnak azzal, hogy erőteljes és gyors léptekkel indulnak a szocialista gazdálkodás felé.”
Témájába belemelegedve, a Magyar Nemzet így folytatja:
„Az új közönség, amely a gyárakból, földekről, hivatalokból jövet beárad kapuikon, csakugyan azt várja tőlük, hogy színpadaik szűk aránya kitáguljon, s a szónokian kongó, vagy hamis fényben csillogó szavak helyett a küzdő emberek igazi sorsát tárják elénk.”
„Egy évvel ezelőtt, a színházak államosításának pillanatában, a magyar színpadok már elindultak a valóság ábrázolásának művészi eszménye felé. Annak az ideálnak a valóraváltása felé, amelynek útját a színházi művészetben a Szovjetunió példája világította meg.”
Új színházpolitika
A Magyar Nemzet cikke szerint az új színházpolitika két pilléren nyugszik:
Az első az a tény, hogy „a világban mind élesebben sorakoznak fel egymás ellen azok a drámai történelmi erők, amelyeknek harcát a haladó színháznak ábrázolnia kell. S mi nemesebb feladata van a színháznak, mint a népet a jelen eseményeiről és a jövő kilátásairól felvilágosítani?”
A második az a tény, hogy új típusú közönség „magasrendű igényeik kielégítését, egészséges ízlésük szolgálatát, optimizmust és biztatást, a boldog jelen és a boldogabb jövő, az ellenséges indulatokkal való leszámolás hű ábrázolását várják az új évad műsorpolitikájától, fokozottabban.”
Az alapján, ami a szomszédos „népi demokráciában”, Csehszlovákiában történt, az „új közönség” csak akkor áramlik a gyárakból és a földekről a harcoló nép sorsáról hallani, ha a kommunista párt vezetői parancsolják őket a színházakba.
1950. október 10.