A magyar filmes és színházi társaság saját hibáit listázza
A Magyar Színházi és Filmművészeti Szövetség kommunista aktivistái nemrégiben kiadtak egy négyoldalas pamfletet, amelyben a szövetség munkáját bírálták – jelentette megbízható forrásunk. A következőkben szemelvények olvashatóak a jellegzetes kommunista nyelvezetű pamfletből.
A kreatív gondolkodás tunyasága
„A szövetségnek nem igazán sikerült előmozdítani a művészi gondolkodást. A színészek nem vettek részt a megbeszéléseken és az elvi kérdések eldöntésében sem. A megbeszélések nem voltak kellőképpen hatékonyak és produktívak, ennek okai a nyers beszédmód, a művészeti kérdésekre gépiesen ráerőltetett politikai motívumok, a pozitív tendenciák és a fejlődés hiánya, a megfelelési kényszer és a „diplomatikuskodás”. Mindemellett egyes párttagok fölényeskedése több idősebb művészt is eltántorított a párttól.”
Nem szabad az „új szakaszt” félreértelmezni
„Az új kormányprogram bevezetése óta a minisztérium jobban hallgat a művészekre és a szövetségre, és a durva kritika ritkábbá vált. De ezen régi veszély helyét újak vették át: a növekvő liberalizmus és a demagógia. A párttagok közül néhányan passzívitásba süllyedtek. Vannak, akik nem ismerik el eredményeinket, akik nem értik, hogy új szakaszba értünk, hogy még mindig a szocializmust építjük. Sokan elfelejtik, hogy az állam által elkövetett hibák ellen úgy is lehet harcolni, hogy nem magával az állammal – a munkások államával, a proletárdiktatúra államával – harcolunk. A párttagoknak is rá kell ébredniük, hogy a kormányprogram nem »engedmény«, hanem sokkal inkább a jelenlegi fázishoz illeszkedő helyes kommunista irányvonal, amelynek a sikerességéért mindnyájunknak harcolni kell.”
Az új magyar dráma hiányosságai
„Az új magyar dráma problémája elsősorban az, hogy eszközt találjon nemzeti karakterünk ábrázolására. Néhány jó eredmény már született, elsősorban a mozgóképes területen. Ugyanakkor látjuk, hogy népünk nagy része előnyben részesíti a klasszikus darabokat a modernekkel szemben. Ennek oka a modern témákat feldolgozó darabjaink gépiessége, ami a túlzott iparosításnak tudható be. A kibővített ötéves terv torzulásokat okozott drámairodalmunk témáiban. A legtöbb új darab nem foglalkozik az érzelmekkel, a mindennapok nehézségeinek ábrázolásával; vagy aszkétizmust prédikál, vagy életünk dicsőítésére szorítkozik. A művészetnek az élethez való viszonyára vonatkozó ideát félreértelmeztük, és teljes komplexitásukban igyekeztünk őket bemutatni.”
Több figyelmet a hagyományoknak és a fiatal művészeknek
„Sokkal erőteljesebben kell hangsúlyoznunk haladó hagyományaink fontosságát. A kortárs magyar művészet egyenesági leszármazottja nagyszerű demokratikus hagyományainknak. Ezt a tényt egyre tudatosabban kell figyelembe vennünk a műsorpolitikánkban, beszélgetéseinkben és a művészeti életünk egészében. Nem elég újra kiadnunk progresszív klasszikus nagyjaink munkáit, hanem úgy kell ezekre tekintenünk, mint amelyek aktívan befolyásolják művészeti életünket is. […]
„Nagyra kell becsülnünk a tehetséget és a művész személyiségét. Javítanunk kell művészeink életén, elsősorban azzal, hogy nem terheljük őket túl munkával. Meg kell tanulnunk sokkal nagyobb mértékben értékelni a tehetséget és bizonyos művészeink tudását. Ugyanakkor világossá kell tennünk, hogy a színház- és filmművészet nem kizárólag az első osztályú tehetségek munkáján múlik. Sokkal jobban oda kell figyelnünk az ifjúságra, akik között számos kiemelt figyelmet érdemlő tehetség akad, észre kell vegyük a fejlődésüket kísérő figyelmeztető jeleket is (pesszimizmus, önhittség, felületesség stb.)” (SZEF Bércs, MN 1669 2/25).
Értékelés (MN): Az eredeti négyoldalas pamflet rendelkezésre áll.
(FEP): Az „új szakasz” kommunista értelmezéseivel megegyezik.
1954. március 9.